Our story

Történetünk

Az életben minden egy találkozással kezdődik. Az első találkozás 21 évvel ezelőtt történt, akkor ismerte meg Ulpia Traiana Sarmizegetusa-n Bruce Wright az akkor még régésztan hallgató Găzdac Cristiant. Barátságuk idővel elmélyült, olyannyira, hogy Ágnes és Cristian házasságkötésekor Bruce vállalta a násznagyi szerepet. Nemcsak az érdeklődési körük volt azonban közös, hanem álmaik is: egy olyan kikapcsolódásra, lazításra alkalmas helyre vágytak mindhárman, ahol a relaxáció összhangban van kulturális igényükkel. Ezért, amikor lehetőség nyílt egy Európai Uniós projekt kezdeményezésére, belevágtak, és ennek az összefogásnak az eredménye a „Harmonia Mundi”.

A másik fontos mozzanat Găzdac Alföldy Ágnes és Vitz Tünde textilművész összetalálkozása volt. Barátságuk egykorú gyerekeik révén mélyült el, az évek során sokszor szóba került Ágnes elképzelése arról, hogy milyen lenne álmai panziója. Ágnes felkérése, hogy vegyen részt a projektben, lehetőséget nyújtott Tündének arra, hogy belsőépítészként is kipróbálja magát. Így a panzió lassacskán mindkettejük szívügyévé vált. Időt és energiát nem kímélve munkálkodtak a belső terek kialakításán, melyet barátságuk és szép dolgok iránti szenvedélyük tett élvezetessé.

Egy év alatt minden elkészült. Hogyan volt ez lehetséges? További, egyáltalán nem véletlenszerű találkozások révén. A „kastély tornyának árnyékában” építészek és kivitelezők, képzőművészek és iparművészek működtek közre, hogy az eredmény mindannyiunk testi-lelki örömére szolgáljon. A nemzetek közötti kommunikáció (román, magyar, amerikai) nem akadályozta a projektet, sokkal inkább a kreativitás és a humanizmus forrása volt.

Ők azok, akiknek a közreműködésével a Harmonia Mundi kisugárzása maradandó élménnyé válik: